Címlap

Csapatunk

Ambakaj képe

Csapatunk a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből és érdeklődési körökből verbuválódott gárda, akiket összetart a történelem és a magyar vívó hagyományok szeretete.

Bármennyire elüto háttérrel rendelkezzünk is, mindnyájunkat közös cél hajt.
Az első világháborúban, a lövészárkokban elszaporodó ismétlőpuskák és géppuskák kereszttüzében a huszárokkal együtt elvesztek több száz éves harci hagyományaink is. Ezeket kívánjuk mi összegyűjteni, rendszerezni, és minél szélesebb körben elterjeszteni.

Bemutatóinkon a török–magyar korból származó játékos történetekkel ugyanúgy találkozhatnak, mint a kizárólag harcművészeti formában előadásra kerülő hadi hagyományainkkal.

Ez irányú törekvéseinkben segítségünkre van a Magyar Hadtörténeti Múzeum és Levéltár gyűjteménye és segítőkész vezetősége. Edzéseinken és bemutatóinkon eredeti, jórészt XIX. századi fegyvereket használunk, ugyanis a fegyvergyártás tömegessé válása után a fegyverkovácsolás technikai fortélyai az idők homályába vesztek.

A manapság kovácsolt szablyák sem könnyedségükben,sem súlyukban, sem használhatóságukban nem tudják megközelíteni az eredeti példányokat. Ruháink korhű másolatok, melyeket hozzáértő, színházaknak is gyakorta dolgozó mesterek készítenek számunkra. Páncéljainkat ránk maradt feljegyzésekben leírt módokon, a vértek történetére szakosodott fegyvertörténész segítségével, magunk készítjük.

IP Location Tracking
Bejelentkezés
CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.
QR Kódunk

qr code

 

Kompatibilis mobiltelefonnal olvasható kód.

Events
« február 2012 »
hkszecspszov
12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829
Üdvözlünk Vándor:
38.107.179.227
38.107.179.227

A Tűz Táncosa

Tüzes táncát járja, kitörve porozva,
Gyúlnak női szívek, vágytól csorogva,
Karjának izma, hullámként szépen rándul,
Talpa dobbanása, éledve lángcsóvákat árul.
Erős teste tűznyelvként, vibrálva lengedez,
Mozdulata, tekintete, hívóan hozzám cseng.

Felkért lángoló táncra azon az éjen,
Szívem lélekparázsból felgyulladva égett.
Keringve ölelve, lélekben az égbe szálltunk,
Hisz sóhajtva, álmodva, egymásra vártunk.
Éhes szemek, fájva, sértődve minket néznek,
Táncunk korbácsütés lelkük kihalt tüzének.

De jött a hajnal, a másnap, egy másik éjjel,
Táncát hevesen ajánlva más szívnek ígérte!
Arccal porba hullva fekszem, szégyenkezve,
Perzselt szívem féltékenyen, törve vérezve?
Tüzét pecsétként, lényembe mélyen véste,
Pernyeselymek szálltak belőlem széjjel?

Bosszút állnék, haragot hevesen szítanék,
De íly magasra törve, senkivel nem lángolnék.
Fájó bélyegét hordozom, vadult éji mulatságnak,
De erejével feltöltve, büszkén indulok új világnak.

Táncol a kard

Táncol a kard kezében,
Vígan suhan, nevetve pörög,
Táncol a kard kezében,
Csillannak fémesen írt körök,
Ereje fellendül a légben,
Lépést zár hátra, előre megnyit,
Fegyver villan a kezében.
Mutatványa szívekben tüzet nyit.
Táncol a kard kezében,
Kecsesen mozog karja, válla,
Táncol a kard kezében,
Mozgása versenytánc lendület,
Táncol a kard kezében,
Arca mosolyog felderülve.

De vége a táncnak, feszül a kard,
Kört ír a Földre, Ő belül marad,
Az arc komorrá vál, erőt rejt a test
Fenyegetve támad táncoló fegyvere.