A Tűz Táncosa
Tüzes táncát járja, kitörve porozva,
Gyúlnak női szívek, vágytól csorogva,
Karjának izma, hullámként szépen rándul,
Talpa dobbanása, éledve lángcsóvákat árul.
Erős teste tűznyelvként, vibrálva lengedez,
Mozdulata, tekintete, hívóan hozzám cseng.
Felkért lángoló táncra azon az éjen,
Szívem lélekparázsból felgyulladva égett.
Keringve ölelve, lélekben az égbe szálltunk,
Hisz sóhajtva, álmodva, egymásra vártunk.
Éhes szemek, fájva, sértődve minket néznek,
Táncunk korbácsütés lelkük kihalt tüzének.
De jött a hajnal, a másnap, egy másik éjjel,
Táncát hevesen ajánlva más szívnek ígérte!
Arccal porba hullva fekszem, szégyenkezve,
Perzselt szívem féltékenyen, törve vérezve?
Tüzét pecsétként, lényembe mélyen véste,
Pernyeselymek szálltak belőlem széjjel?
Bosszút állnék, haragot hevesen szítanék,
De íly magasra törve, senkivel nem lángolnék.
Fájó bélyegét hordozom, vadult éji mulatságnak,
De erejével feltöltve, büszkén indulok új világnak.
